Ötven éve dolgozik az algyői fodrász

Tizennégy éves kora óta, ötven éve fodrász az algyői Süri-Zakar Sándor. A szakma fortélyait édesapjától leste el, legrégebbi vendége jövőre lesz százesztendős.

– Apuka is az volt, idősebb bátyám is az lett. Apuka kérdezte, akarok-e én is fodrász lenni, és igent mondtam – mesélt a kezdetekről Süri-Zakar Sándor. Az algyői fodrász 14 éves korában, ötven évvel ezelőtt kezdett dolgozni fodrászinasként. – Soha nem bántam meg, hogy ezt a szakmát választottam. Szeretek emberek körül lenni, beszélgetni velük – mondta. Bár nem mindenki nyílik meg a székben, sokan megosztják bánatukat, örömüket a fodrászmesterrel, aki azonban, mint fogalmazott, még a családnak sem mondja el, amit munka közben hall.

Süri-Zakar Sándor gyermekkorában is a családi házban volt a műhely. A berendezés és a szerszámok is onnan származnak. – Apukám 1925-ben ment tanulónak, amikor 1963-ban beálltam, már ezeket a szerszámokat és bútorokat használtuk. Ha nincs áram, még ma is dolgozom velük. Be tudok fejezni egy vágást a kézi szerszámokkal is – magyarázta a mester, akinek forgószékében valószínűleg az összes algyői férfi megfordult már.

Legrégebbi vendége, aki még Süri-Zakar Sándor édesapjához is járt, a falu legidősebb lakója, Tóth János április 13-án lesz 100 esztendős.

Egy másik törzsvendégről mesélte, hogy éppen elkészült a frizurája, amikor húga kerékpárral megállt az üzlet előtt, és bekiabált az ablakon:

– Megjött a behívód, anya sír.

– Akkor most egy kicsit rövidebbre vágjuk – mondta erre Sanyi bácsi.