Foltvarrás csodáit mutatták be Algyőn

Tíz évvel ezelőtt indult a foltvarró kör Algyőn Izbékiné Cseuz Gabriella kezdeményezésére, aki gyermekei felcseperedése alatt tanulta ki ezt a művészeti ágat. A csoport vezetője szerint minden munka egyedi, nincs két egyforma kép vagy táska.

Tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit az Algyői Alkotóházban a foltvarró-kiállítás, amely 22 helyi és szegedi nő keze munkáját dicséri. Izbékiné Cseuz Gabriella tizenöt éve hódol ennek a művészeti ágnak, ő fogja össze a lelkes kis csapatot.

– A gyermekek születésekor szerettem volna valamilyen elfoglaltságot, amíg ők  délutánonként alszanak. Alapvetően angol– rajz szakos pedagógus vagyok, ebből kifolyólag mindenképp valamilyen kézműves tevékenységet szerettem volna csinálni. Kipróbáltam a gyöngyfűzést és a süthető gyurmázást, viszont az ékszerek készítése nem igazán jött be, végül a foltvarrás nyerte el igazán a tetszésemet. Amikor kitanultam a technikát, rákérdeztem, hogy a helyi tájházban nem indíthatnék-e egy ilyen szakkört, és támogatást kaptam hozzá, ahogyan jelenleg is segít nekünk az önkormányzat és a Gyevikult Nkft. – avatott be a kezdetekbe a csoport vezetője. A foltvarró kör 2009 óta működik, akkor még 6–8 tagjuk volt, jelenleg pedig már több mint húszan alkotnak a csapattal, fiatalok és idősek egyaránt.

– Kéthetente keddenként gyűlünk össze az alkotóházban, én hozom az új technikákat, és abból alkotunk valamit, például táskát, faliképet vagy párnát. Leginkább géppel varrunk, de van olyan munka is, ami kézi varrással készült. Főként internetről gyűjtöm a témákat, illetve más foltvarró társaságoktól tanulunk, a nagyszénási csoporttal például nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Emellett rajz szakos pedagógus vagyok, ebből kifolyólag mindenképp valamilyen kézműves tevékenységet szerettem volna csinálni. Kipróbáltam a gyöngyfűzést és a süthető gyurmázást, viszont az ékszerek készítése nem igazán jött be, végül a foltvarrás nyerte el igazán a tetszésemet. Amikor kitanultam a technikát, rákérdeztem, hogy a helyi tájházban nem indíthatnék-e egy ilyen szakkört, és támogatást kaptam hozzá, ahogyan jelenleg is segít nekünk az önkormányzat és a Gyevikult Nkft. – avatott be a kezdetekbe a csoport vezetője.

A foltvarró kör 2009 óta működik, akkor még 6–8 tagjuk volt, jelenleg pedig már több mint húszan alkotnak a csapattal, fiatalok és idősek egyaránt.

– Kéthetente keddenként gyűlünk össze az alkotóházban, én hozom az új technikákat, és abból alkotunk valamit, például táskát, faliképet vagy párnát. Leginkább géppel varrunk, de van olyan munka is, ami kézi varrással készült. Főként internetről gyűjtöm a témákat, illetve más foltvarró  társaságoktól tanulunk, a nagyszénási csoporttal például nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Emellett van olyan tagunk, aki eljár nyári táborokba, és onnan gyűjt ötletet – magyarázta.

Izbékiné Cseuz Gabriella szerint az alkotás öröme miatt jó foltvarrónak lenni, hiszen a méteráru szétszabdalása után csoda születik, és minden táska, párna vagy kép egyedi.

forrás: www.delmagyar.hu