A népművelés első szálai az I. világháború utáni évekre nyúlnak vissza az Iskolánkívüli Népművelési Bizottságok létrehozásával, mely Algyőn a vezető jegyző elnökségével és az iskolaigazgató jegyzőségével működött. Népszínművek előadása, különböző gazdatanfolyamok szerepeltek tevékenységi körében. A közművelődés székhelyéül a községi népház, az iskolák, valamint a kocsmák szolgáltak. Megalakult az Algyői Iparosok Köre.
A mozi is eljutott Algyőre, először egy vendéglőben működött. Az 1930-40-es ívekben műkedvelő vonószenekar is volt a községben. 1946. november 20-án a Szabadművelődési Tanács rendezésében tartották az első falunapot.
1948-ban már két műkedvelő együttes volt Algyőn, az egyik az EPOSZ-�, a másik a Farki-réti Olvasókör. 1949-ben rendkívül sok ismeretterjesztő előadást tartottak a község tanítói, tanárai.
A községi tanács megalakulása után, 1950-ben Oktatási és Népművelési Bizottság alakult, a népművelési ügyvezető Menyhért György volt.
1952-ben a kultúrotthon művelődési otthonná alakult át és Ady Endre nevét vette fel. Különböző szakkörök működtek, folytatódtak a műsoros és ismeretterjesztő előadások.
A mezőgazdasági dolgozók szakmai ismereteinek bővítését szolgálták az Ezüstkalászos Gazdatanfolyamok. A kulturálódás időszaka elsősorban a tél volt. A nőtanács sütős-főzős, kézimunka tanfolyamot szervezett.
1963-ban megalakult a női citerazenekar, később a harmonika és gitárzenekar, a népi zenekar, a népdalkör és a néptánccsoport.
Később e három csoport hagyományőrző népi együttessé olvadt össze, s ma is így működik. Munkájuk emelkedő színvonalának bizonyítékai az országos versenyeken elért jó helyezések és az ismétlődő, szép visszhangot kiváltó külföldi vendégszereplések. 1973-ban, amikor Algyőt Szegedhez csatolták, a művelődési ház a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ intézménye lett egészen 1998-ig, Algyő önállóvá válásáig.
A közel ezer négyzetméteres Algyői Faluház közművelődési intézményt, melynek építéséhez a lakosság adományaival nagymértékben hozzájárult, 1995-ben avatták föl. Legimpozánsabb része a színházterem, amely az emeleti galériával és karzattal együtt 300 fős nézőközönség befogadására alkalmas. Ez a földszinti előtér hozzákapcsolásával még tovább bővíthető. A színpad két hatalmas ajtón keresztül kapcsolódik, a fedett szabadtéri színpadhoz s ezáltal az előadások alkalmával időnként egymás kiegészítéséül szolgálnak. A földszinti és az emeleti klubszobákban találnak helyet a kisebb csoportok rendezvényei és a civil szervezetek mindennapi életének színteréül is leggyakrabban ezek szolgálnak. Mindezeket kiegészítik az algyői kábel tévé helyiségei, az irodák és az átrium, mint beszélgető hely. A Faluház átadása után Algyőn felpezsdült a közművelődés, a lakosság igényei, elvárásai is megnőttek. Állandó foglalkozások helyszínévé vált az intézmény, úgy mint: hagyományőrző néptáncegyüttes, citerások, sakk klub, baba-mama klub, asszonytorna, életreform klub, Gulliver klub, hit és lélek klub, tánciskola, a Parlandó énekegyüttes próbái, nyugdíjas klub, művészkör stb. A Faluház keretében működik a Móra Ferenc Népszínház is.
A tájház működtetésével az a célunk, hogy összegyűjtsük, feldolgozzuk és az algyőiek rendelkezésére bocsássuk a még meglévő értékeinket, különös tekintettel az algyői halászatra, kovácsmesterségre, kosárfonásra.
Algyőn a honismereti- és helytörténeti munka a 25 éves peremkerületi lét miatt nem volt jelentős. Igaz, hogy 1987-ben megszületett az Algyő népe című monográfia, majd 1992-ben egy tanulmány Településvázlatok címmel, azonban más szellemi és tárgyi gyűjtés nem történt.
Az önállóvá vált Algyő életében fontossá kezdett válni a múlt feltárása. Az önkormányzat kiadványt jelentetett meg Süli Andrásról, Algyő naiv festőjéről, elkészült az Algyő község jelképei című kiadvány, Kürti Béla: Sírok üzenete c. könyve.
Kovács Antal tanár írt egy dolgozatot 1948-ben Algyőről, ez azonban csak 2002-ben jelent meg nyomtatásban.
Szükségesnek tartjuk a hagyományos (fotók, iratok, bizonyítványok, újságcikkek, képviselőtestületi jegyzőkönyvek, rendeletek, határozatok, aprónyomtatványok) és nem hagyományos dokumentumok (videofilmek, hanganyagok) összegyűjtését és feldolgozását.
A tájház működtetésével elősegítjük az iskolai néprajzi oktatást, valamint a honismereti és hagyományőrző szakkör kialakulását.
Időszaki kiállításainkkal (miseruhák, bélyegek, régi könyvek, húsvéti tojások, székely népművészeti) teret adunk a nem kimondottan Algyőhöz kapcsolódó néprajzi ismeretek bővüléséhez.
A tájházat egy volt kovácsműhelyben alakítottuk ki.
Tulajdonosa Elekes Gyula kovácsmester volt, így a házhoz szervesen hozzátartozik a kovácsműhely is. A kovács egyik fő feladata a lovak patkolása volt, ezért a műhelynek az utca felé nagy ajtót készítettek, amit ma már belülről csak egy bemélyedés jelez a falban.
A műhelyben található a kovácstűzhely, mellette a fújtató, tőke, rajta az álló és a polcokon pedig a kovácsszerszámok. Ha kijövünk a kovácsműhelyből, akkor a szomszédos ajtón át a pitvarba jutunk, majd onnan a konyhába.
Láthatunk, itt dagasztóteknőt, szitát, szakajtókat és speciális anyagból készült terítőket, amellyel letakarták a szakajtóban kelő kenyeret, cipót. A falon helyezték el a mángorlót, amelyet a még vizes ruha vasalás előtti előkészítésére használtak. A mángorlót később már azért nem használták, mert a gombokat összetörte.
Az utcafront felől elhelyeztek egy hosszú asztalt, amelyen konyhai használati eszközöket ismerhetünk meg. Van itt például kolbász és hurkatöltő: amit megtöltöttek a befűszerezett hússal, az egyik végére ráhúztak a kitisztított sertésbelet majd a másik végében beillesztettek egy nyomófát. A nyomófa végét a hasukra illesztve betöltötték a húst a sertésbélbe.
Találhatunk még az asztalon dohányvágót, mérleget, kávédarálót, tejeskannát, mákdarálót.
A konyha berendezéséhez tartozik egy, az 1920-as évekből származó konyhaszekrény.
A konyhából közvetlenül jutunk a szobába. A szoba berendezését egy algyői ember - név szerint Varga György mészáros mester - leszármazottja, Molnár Balázs adományozta a Tájház számára. A komplett berendezés az 1920-as évekből származik.
A szobából a foglalkoztatóba, onnan a gangra vagy másképpen ereszaljára lépünk ki. Itt halászati eszközök láthatók: Varsa, tapogató, szák, hálókötő tű, kuttyogató, bogárszedő bödön, vágóhorog.
A fedett színben udvari szerszámok és egy lajtoskocsi látható.
Az udvaron helyezték el a ladikot és az evezőlapátot.
Algyő és az olaj az 1960-as évek közepétől szervesen összeforrott egymással. A MOL igazgatójának, Juratovics Aladárnak a hagyatékából 31 db tárgyat és írott dokumentumokat őriz a tájház.
A Tájházban gyakorta tartunk kézműves foglalkozásokat. Évente több alkalommal különböző kiállításoknak, előadásoknak és családi rendezvényeknek ad helyet az intézményegység.
A könyvtár története:
Algyő közművelődésének történetére vonatkozó első forrásunk az algyői első „Olvasó és önképző népkör” alapszabálya, amelyet 1892. március 1-jén foglaltak írásba, s a Belügyminisztérium 1893-ban hagyta jóvá.
Az egylet megalakulása része volt annak az országos mozgalomnak, amely során gombamódra szaporodtak a különböző egyesületek, „casinók”, olvasókörök.
1907-ben indítványozta a községi jegyző ingyenes népkönyvtár felállítását a községben. Indokai szerint a kisgazdák és a gazdasági munkások így ingyen juthatnának hasznos olvasmányokhoz. A községház egy terme szolgált a könyvtár helyiségéül, vasárnap 2-4 óra között lehetett kölcsönözni.
Moldován Zsigmond tanító az 1930-ban tartott népszámlálás biztosaként azt írja az algyőiekről, hogy szívesen olvasnak könyvet, újságot. Alkalmilag Népszavát, Szegedi Friss Újságot, Barázdát, Budapesti Kis Újságot.
1932-ben hozta a községi képviselőtestület a községi könyvtárról szóló szabályrendeletet. Ekkor a könyvállomány 430 kötet volt.
1935-ben az újonnan épült községi népházban helyezték el.
A községi ún. népkönyvtár 1951. januárjában nyílt meg, első könyvtárosa Pataki Gábor volt.
1954-re 585 fő volt az olvasók száma, az állomány pedig 1689 kötet. Az akkori könyvtáros Váradi Józsefné eredményes tevékenységéért pénzjutalomban részesült, a könyvtár pedig elnyerte „A legjobb községi könyvtár” vándorzászlót.
1959-ben a 3808 kötettel rendelkező községi könyvtárba, amelynek vezetője ekkor Várhelyi Flóriánné Czirok Magdolna volt, 874 olvasó iratkozott be.
1961-ben költözött a könyvtár mai helyére, az egykori jegyzőházba.
1965-ben már 4892 kötete volt a könyvtárnak. A könyvtár bekapcsolódott a „Minden háznál legyen egy olvasó” mozgalomba. Az állomány és az olvasók száma folyamatosan gyarapodott.
1973-ban Algyőt Szegedhez csatolták és 1998-ig a Somogyi-könyvtár Algyői Fiókkönyvtáraként működött.
Algyő önállóvá válásával a könyvtár ismét községi könyvtárként működik.
Szakmai fejlesztések:
A könyvtár 1987-ben felrúgva a hagyományos szabadpolcos raktározási rendet az országban elsők között tárta fel állományát témák szerint csoportosítva. A könyvtári szakirodalom az ilyen elrendezésű könyvtárat „családi” könyvtárként definiálja. Ezt az átrendezést lakossági igény hívta életre, ugyanis az olvasók gyakran témák szerint keresik a könyveket. Ugyanakkor a három, családi ház-szerű szoba is kínálta az ilyen, csoportos elrendezést, amely lényegesen megkönnyítette olvasóinknak a válogatást és szélesebb körű hozzáférést tett lehetővé azáltal, hogy az adott témánál nemcsak a szépirodalmi műveket, hanem az ismeretterjesztő és szakirodalmat is megtalálja az érdeklődő.
Könyvtárunk rendelkezik a SZIRÉN integrált könyvtári programmal. Az állomány 50%-a gépen van. Ez a program az állomány (könyvek, folyóiratok, CD-k, CD-ROM-ok, testületi jegyzőkönyvek és határozatok, Algyői Hírmondó) széleskörű feltárását teszi lehetővé, s ezáltal a lakosság igényesebb kiszolgálását, tájékoztatását.
Az állomány feldolgozása után - terveink szerint 2005-ben - megkezdjük a számítógépes kölcsönzést és az állományellenőrzést is.
Polgármesteri hivatal
+36 62 517 517Orvosi ügyelet
Szeged, Kossuth Lajos sgt. 15-17.Borbála fürdő
+36 62 517 520Algyői sportkör
+36 62 267 133
