A barcasági falvakban évek óta a nyár egyik legfontosabb eseménye az algyői Móra Ferenc Népszínház vendégszereplése. A még a nyolcvanas évek végén kigondolt, kitervelt falusi nézőképzés a Kárpátkanyarba beért. Azokban a Brassó megyei községekben, ahol hat-hét évvel ezelőttig még soha nem vendégszerepelt színtársulat, ma a Móra Ferenc Népszínház előadásain telt ház van és nem mellesleg értő közönség, amely nem csupán a nevettető poénokat érti, de már a színpadi művek üzenetét is. Az előadások után pedig megvitatják egymás közt a látottakat, sőt a társulat tagjainak játékát is. Nem kevesen vannak, akiknek kedvenc színészük is a Móra Ferenc Népszínház valamelyik taja.
A Móra Ferenc Népszínház idén Karácsony Benő A rút kiskacsa című vígjátékát mutatta be a Barcaság magyar községeinek művelődési otthonaiban. A választás telitalálat.
Egyrészt azért, mert A rút kiskacsa ősbemutatója 1937-ben a Kolozsvári Magyar Színházban volt, a darab ott élt meg hét előadást, s a produkciót a színház vendégszereplései jóvoltából (akkor még turnéztak a kőszínházak) további két helyen, Nagyváradon és Brassóban láthatta még a közönség.
Másrészt azért, mert idén hetven éve, hogy Karácsony Benőt – noha családja még a századfordulón katolizált, s ő maga katolikus iskolákat végzett – zsidó származása miatt elhurcolták, a halál Auschwitzban érte. Kevesen emlékeztek meg a Napos oldal finom-fanyar humorú írójáról. (Humoráról Szemlér Ferenc írt a legtalálóbban, fényt vetve arra, hogy ez az irónia mindvégig hittel teli volt: „Éppen a foglalkozásából adódó viszonylagos anyagi függetlensége folytán őrizhette meg szintén viszonylagos irodalmi különállását és kritikai tartását. Ennek talált ragyogó kifejező formát mély humorában, ösztönös tréfáló kedvében, könnyed, de telibe sújtó gúnyolódásában, a rossznak, a hamisnak, az erkölcstelennek, a felületesnek, az aljasnak a kicsúfolásában, ahogyan az igaz emberbe és a valóban emberibe vetett rendíthetetlen hitét fejezi ki.”) Méltóan szinte csak a Móra Ferenc Népszínház társulata idézte meg Karácsony Benő emlékét.
Harmadrészt, mert ez a – Tót H. Zsolt szavaival élve – melegséget és kedves szertelenséget árasztó vígjáték Bene Zoltán szegedi író dramaturgiájának és Kátó Sándor rendezésének köszönhetően igencsak időszerűvé vált üzenetet közvetít. A Mariként megalázott Szabó lánynak választania kell, hogy Mariannként külföldön, egy herceg oldalán, vagy idehaza, a pragmatikus, ám szeretetre vágyó és azt viszonozni képes mérnök feleségeként kíván élni. (E kérdés megválaszolása ma barcasági falvainkban, de Brassóban, Négyfaluban és Fogarason is aktuálisabb, mint valaha.)
Karácsony Benő soha nem tagadta, hogy üzenni akar. A Brassói Lapoknak így vallott: „Írogatok. Palackokba üzenetet zárok s a palackot tengerbe dobom, mint magányos szigetről a hajótörött. Két év előtt felolvasó körúton voltam. Egy tekintélyes úr, elnöknek szólították, hasbavágott. Látod, barátom, szólott nevetve, ilyen vidám marhaságokra van nekünk szükségünk. Ez az ember nem az én palackomat halászta ki. Mert én mindig komoly és nagy üzeneteket zártam palackomba. Hogy senki sem találta meg? Nem áll. A palackoknak is megvan a maguk útja. Eljutnak valahová.”
Legutóbb Algyőre. Algyőről pedig a Barcaságra.
Ez a tény pedig némiképp megcáfolja Tót H. Zsoltnak – Karácsony Benő életműve avatott ismerőjének – az ítéletét, miszerint Karácsony színpadi művei olyan alkotások, amelyek bevallottan a szórakoztatás vágyától indíttatva születtek, s hogy szerzőjük, az irodalmi ambíciókat dédelgető fiatal kolozsvári ügyvéd a dialógusok fogalmazása közben még csupán arra érzett leküzdhetetlen késztetést, hogy nyíltszíni tapsot és forró sikert kiváltó darabok fűződjenek a nevéhez, vagyis az értékteremtéssel szemben inkább a hatásteremtést választotta.
A sikeres színpadi bemutatók érdekében alkalmazott közönségcsalogató fogásokat és leegyszerűsített cselekményt Karácsony maga sem tagadja. Egy ízben szóba hozza A rút kiskacsa című darabját egy újságíró előtt: „Nem akartam semmi rendkívülit és ez, azt hiszem nagymértékben sikerült is nekem. A darab a szórakoztatás és felderítés merész szándékával íródott. Amint látnivaló tehát, nem alkalmas alkalom arra, hogy egy komoly lap számára összeráncolt homlokkal nyilatkozzam róla. A darab két kedves órával szeretne kedveskedni a közönségnek. Muss die Kuh immer Milch geben? – kérdezi Somerset Maugham egyik darabjának címe. Muszáj az írónak mindig emberboldogító programmal kiállani a színpadra? – teszem fel én a kérdést szerényen. Nem muszáj.”
Csakhogy ma már – a Móra Ferenc Népszínház előadása után – nyilvánvaló, hogy a szerző félrevezette az újságírót, hiszen palackba zárva igenis is ott bujkál az emberboldogító program, ott leledzik Karácsony Benő szellemessége és szellemisége A rút kiskacsa dialógusaiban, cselekményében is. Bene Zoltán és Kátó Sándor pedig meg is találták. Élvezetesen és közérthetően tálalták is.
S ebben partnereik voltak a társulat színészei.
Simonits Andrea Szabó Marija emancipált modern nő, aki nem hajlandó elfogadni az élet által rámért szürkeséget, álmokat dédelget, s amikor lehetősége nyílik rá, rögtön igyekszik is valóra váltani, ám vágyai közepette is racionális marad, okos döntést hoz.
Pál Anita Olgája nem gonosz mostohanővér, sokkal inkább a társadalmi konvenciókat elfogadó, azok előnyeivel (vissza)élni akaró lány, akit Mariann vélt románca a herceggel nem ráz meg annyira, mint anyját. A Klotildot alakító R. Nagy Mária hitelesen láttatja a családja becsületéért állandóan aggódó, buta és beképzelt újgazdagot. Alfréd Dubecz György alakításában tragikomikus figura, akit a legnagyobb családi botrány közepette is csak az ünnepi húsleves velős csontja érdekel. Az elnök Bera Sándor megjelenítésében inkább szánalmas, mintsem mulatságos, vélt emberi nagyságát minél inkább hangsúlyozza, annál nyilvánvalóbbá válik: a király meztelen. István Varga János alakításában egy aranyifjú, aki messzirôl jön, így bármit elhisznek neki, bíznak benne, őt tartják a család legsikeresebb produktumának, noha erkölcstelensége, beképzeltsége lesüt róla.
A család tagjairól a legtöbbet Julis, a szolgáló lány árul el. Szabó Szilvia játéka erőteljes, s az első színben – amikor Mariann még a kis Mari – szinte az egyetlen élő, hús-vér figura a színpadon. Akihez társul még Kovács, akit jóravaló, de faragatlan fickóként alakít Ádok Róbert. Kátó Sándor remekül karikírozza a lapszerkesztőt, aki egyben újságjának marketingese is, hiszen a legfontosabb célja előfizetést kötni az úrhatnám családdal. Vidovenyecz János titkára és Csenki József londínere fontos szereplői az előadásnak, noha csupán epizódszerepek.
Cseszkó Mihály visszafogott, tudatos játéka miatt lesz Balogh Gusztáv mérnök hiteles és szerethető figura, a herceg méltó ellenfele. Noha a herceg sem antipatikus, nem a Verdi Rigolletójából ismert nőfaló, inkább egy szimpatikus középkorú úr, aki nem csupán vágyódó szexualitással, hanem szinte atyai szeretettel hajol Mariann fölé, Balogh Gusztáv emberi kvalitásai vonzóbbak, mint a főúr vagyona.
Az elmúlt évek egyik legnagyobb hatású színművét mutatta be az algyői Móra Ferenc Népszínház a Barcaságon (mely ráerősített a Mikes-dráma üzenetére), ahol immár értő közönség várja vissza a társulatot jövőben is.
