Jeles napok, ünnepi szokások: Pünkösd

A keresztény egyház egyik fő ünnepe, mely a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. (Elnevezése a görög pentekosztész ’ötvenedik’ szóból származik.)
A zsidó vallásból ered, ahol a pészach utáni ötvenedik napon, sabouthkor az aratás, az első gyümölcsök, majd később a tízparancsolat adományozásának az emlékét ülték. A keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy tanai szerint Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.
A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is mozgó ünnep a niceai zsinat (i. sz. 325) határozata óta. A máj. 10.–jún. 13-a között mozgó ünnep alkalmasnak bizonyult a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak és hiedelmeinek a továbbélésére.
A középkori egyház az ünnep keresztény jellegének hangsúlyozására templomokban megjelenítette a bibliai eseményt. Az egyházi ünnep világi jellegét bizonyítják az azt tiltó rendelkezések. A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások: az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás, a lányok, legények (kisfiúk és kislányok) falufeljáró köszöntése (→ pünkösdölés), és a kislányok agrármágiával egybekötött köszöntése (→ pünkösdi királynéjárás).
A pünkösdhöz különböző eredetű és korú szokások fűződnek, a legarchaikusabb a pünkösdi királyválasztás. A pünkösdi királynéjárás a Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a „Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal (→ kapus játék, → zöld ág, → zöldághordás). Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél. Nálunk azonban a pünkösdnek nincs boszorkányos, rossz előjelű vagy halotti jellege.
A keleti szlávoknál jellegzetes az ünnep kapcsolata a vízzel és a rituális fürdéssel. Erre nálunk csak szórványos adatok vannak. Így pl. Szeged vidékén nemcsak → nagypénteken és → nagyszombaton, de pünkösd hajnalán is fürödtek a lányok a Tiszában. (→ katartikus rítusok) Általánosan is úgy tartották, hogy a pünkösdi hajnali fürdés egész évre mentesíti az embert a kelésektől. Május elsején és pünkösd napján a szent kutak vizében mosakodtak vagy abból ittak. A pünkösdi harmattal való mosakodás szeplőűző és szépségvarázsló: egyes helyeken mezítelenül szedték a rozsharmatot szemfájás és kelés ellen (→ harmatszedés); van példa pünkösdi locsolásra is. Egyes pünkösd hajnalán szedett növények gyógynövényként használatosak. A pünkösd termésjósló (→ termésjóslás) a gabonafélékre, valamint időjóslónap is. A pünkösd-napi tilalmak (→ tilalom) mezőgazdasági munkára és egyes házimunkákra, kivált kenyérsütésre vonatkoznak. Néhány helyen ilyenkor tartják a barátságkötő mátkálást (→ komatálküldés). Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos pünkösddel: pünkösdkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast. Sok helyen minden községi pásztor élelem- és pénzadományt kapott minden háztól, ahonnan állatot őrzött. Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok (→ zajkeltés). Kirándulásokat, táncmulatságokat is rendeztek ezen a napon. A pünkösdi táplálkozással kapcsolatos néhány adat előírásos jellegre utal: pl. Kiskomáromban már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárány megevése; egyes helyeken bizonyos édestésztákat esznek, hogy sárga legyen a kender. Az ünnep természetes jelképei a zöld ág és a rózsa a mo.-i pünkösdi szokásokban is szerepet játszanak. A zöld ággal díszítés legjelentősebb ideje a pünkösd. Egyes helyeken pünkösdkor állítják a májusfát. Tessedik Sámuel tudósít arról, hogy 1770-ben beszüntették a májusi fák vagy pünkösdi fák felállítását a templomban. A pünkösdi ünnepkör több jellegzetességét is magába foglaló szokás a pünkösdi ladikázás a sárközi Szeremléről. A legények zöld ágakkal feldíszített csónakokon pünkösd másnapján megcsónakáztatták a lányokat, akik erre az alkalomra díszes evezőket vittek magukkal. A rózsának az ünneppel való kapcsolatára a pünkösdi királynéjárás és pünkösdölés dalszövegei is utalnak. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával.

Felhasznált irodalom:
Szendrey Zsigmond: A tavasz, nyár és ősz ünnepkörének szokásai és hiedelmei (Ethn., 1941); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd (Bp., 1973); Dömötör Tekla: A népszokások költészete (Bp., 1974); Tátrai Zsuzsanna: A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak szerkezeti elemzése (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1977)