Féléves céljukat elérték Algyőn, ahol a lehetőségek adottak a további fejlődéshez

Megyei futballtúránk újabb állomásán Algyőre látogattunk el. A nagyközségben remek körülmények várják a futballozni vágyókat, a nyártól elindított új koncepció első sikerét pedig már el is könyvelhették a klubnál.

Hiába köszöntött be az ősz, a kissé hideg, nyirkos kora estén is gyerekzsivaj szűrődik ki az algyői sportpályához közelít­­ve. Tiszta udvar, rendes ház – ez pedig maximálisan igaz az algyői létesítményre, hiszen az igényeknek abszolút megfelelő, kulturált lehetőségek fogadják akár a gyerekeket, akár a szülőket egy-egy foglalkozás előtt. Jó hangulatban telik az edzés ottjártunkkor, az egymás közti játék során a kapufáknál nagy sóhaj, a góloknál pedig nagy öröm hallatszik, miközben az edzők igyekeznek felhívni a figyelmet a javítanivalókra.

Előny a kényelem

Több szempontból is szerencsés helyzetben vannak az Algyő SK-nál, hiszen a Fehér Ignác Általános iskolával együttműködnek: márpedig a villanyvilágítással ellátott, remek minőségű műfüves pá­­lya az iskola szomszédságában van, így a gyerekeknek tu­­lajdonképpen csak át kell sé­­tálniuk a pályához, vagy az öltözőbe, és már kezdődhet is a foci. Ez nemcsak a nebulók számára kedvező, hanem a szülőknek is, hiszen az edzésre való eljutást is jelentősen könnyíti.

Új irány

A klubnál nemrég új elnökség állt fel, a változások az utánpótlást is érintették. Így került az Algyő SK-hoz Kárász Dávid, aki utánpótlás szakmai vezetőként dolgozik az algyőieknél. Az új szezonban kinyitották a kapukat, és igyekeztek minél több gyermeknek lehetőséget adni, ám ami ezt követően történt, arra ők sem számítottak.

– Csak az U9-es korosztályban közel harminc gyerek je­lentkezett tréningre. A nagy létszám miatt hirtelen labdákat, kapukat kellett rendelni, erre nem voltunk felkészülve. Mostanra ötven gyermek rendszeresen sportol nálunk, így teljesítettük az erre a félévre kitűzött célunkat, a tömegesítést – mondta Kárász Dávid.

Időbeli korlátok

A folytatással kapcsolatban megjegyezte, a következő időszakban a minőség felé mozdulnának el, ám ez nem lesz könnyű feladat. Az általános iskola egyben sportiskola is, a futballozó gyerekek legtöbbje pedig nem csupán labdarúgóedzésekre, hanem más sportágak tréningjei­re is jár, így egyszerűen nem fér bele a gyerekek idejébe a több edzés.

– A tömegesítés után nem egyszerű őket elmozdítani a minőség felé, de ez lesz a kö­vetkező félév célja. A gyerekek délutánjai foglaltak a más sportágban.

Az a célunk, hogy aki nálunk elkezd futballozni, annak 13 éves koráig nem szabad lemaradnia a régióhoz képest. Ha egy tehetséges srác ebben a korban tovább szeretne lépni, nem akadályozzuk a távozását, vi­­­­szont szeretnénk a helyi gyerekekre alapozni a fel­­nőttcsapatot is. Ha valaki továbblép, de mégsem válnak be a számításai, várjuk vissza Algyőn, de persze annak örülünk, ha megtalálja a helyét – tette hozzá Kárász Dávid.

Lehetőségek

Bár az infrastruktúrára nem le­­het panasz, a jövőben ebben is szeretnének előrelépni az algyőiek. Addig is a meglévő dolgokból szeretnék kihozni a legtöbbet, hiszen családias, nyugodt környezetben dolgozhatnak hétről hétre.

– Társadalmi hatásai is van­­nak a labdarúgásnak, sze­­retnénk családi programo­kat, évzárókat, táborokat, tornákat, vagy akár oktatásokat is Algyőre hozni, hiszen megvan erre a lehetőségünk. Úgy gondolom, egy jó, magas színvonalú utánpótlástornához minden adott, még akkor is, ha esetleg az algyői csapat nem lépne pályára rajta, meg tudnánk szervezni – mondta Kárász Dávid.

Az algyői pálya persze így sem kihasználatlan, a hét minden napján vagy az utánpótlás csapatok valamelyike, vagy a felnőttegyüttes edz rajta. Ezzel együtt az sincs kizárva, hogy egy együttműködés keretein be­­lül valamely szegedi klubnak nyújtsanak segítséget azzal, hogy pályát biztosítanak.

– Szó van arról, hogy együttműködést kössünk olyan szegedi klubbal, amely nem tudja versenyeztetni a csapatát a pá­­lyahiány miatt, ez persze még képlékeny, de az biztos, hogy erre az infrastruktúrára sok mindent lehet építeni, ebben is gondolkodunk – zárta Kárász Dávid.

forrás: www.delmagyar.hu