Darabokból nagy egész – a foltvarrás rejtelmei

Évről évre megcsodálhatjuk az Algyői Foltvarrók Körének munkáit a kiállításaikon és gyönyörködhetünk az aprólékos műremekeken. Az, hogy a csapat idáig eljutott és töretlenül alkotnak, nagymértékben egy embernek köszönhető, aki ezt összefogja, irányítja és motiválja. Izbékiné Cseuz Gabriella Alkotó-díjas kézművesünk nemcsak különleges darabokat készít, de másokat is erre ösztönöz. Vele beszélgettünk a foltvarrás rejtelmeiről.

– Milyen a jó anyag?
– A foltvarráshoz a legmegfelelőbb anyag a pamutvászon, nem nyúlik, könnyű szabni. Megszámlálhatatlan színben és mintával lehet kapni a méteráru boltokban, viszonylag az olcsóbb textilek közé tartozik. Könnyű kezelni, vasalható. Természetesen lehet „aranyáron” is vásárolni neves textiltervezők mintáival vagy népek hagyományos technikáival – például kékfestő vagy bali batik – készült anyagot.

– Milyen mintával érdemes kezdeni?
– Az egyszerűbb mintákkal érdemes a foltvarrás tudományát elsajátítani. Hiszen azok segítségével könnyű megtanulni az alapokat. Itt nemcsak a varrást kell érteni, hanem a pontos szabás is fontos. Például a csíkok, a négyzetek összeillesztése. Meg kell tanulni a színek harmonikus összeválogatását és az anyagok minőségét is.

– Csak varrógéppel vagy akár kézzel is lehet foltvarrott dolgokat készíteni?
– Varrógéppel és kézzel is lehet foltvarrott tárgyakat készíteni. A hagyományos foltvarrott alkotás kézzel készül. Ezeknek nagyobb is az értékük, több időt is vesz igénybe az elkészítésük, de sokkal szebb is a végeredmény. A legtöbb foltvarró már varrógéppel dolgozik. Akár egy egyszerű háztartási varrógéppel is el lehet kezdeni, de lehet professzionális gépekkel csodálatos textil műveket létrehozni. Vannak olyan technikák, amelyek csak kézzel készülnek, például nagymama virágos kertje, illetve vannak olyan foltvarrási módok, ahol a legszebb mintát géppel, speciális talppal lehet létre hozni, ilyen a szabadgépi tűzés.

– Mi volt az első dolog, amit készített?
– A legelső és legemlékezetesebb dolog, amit készítettem egy hatalmas falvédő volt, amelyen szinte minden hibát elkövettem, amit csak ebben a technikában lehet. Kitűnő oktatási tananyag lett az évek során, hiszen be tudom mutatni rajta, mit és hogyan ne csináljunk a foltvarrásban.

– Honnan jött a Foltvarrók Körének a megalapításának az ötlete?
– Nem is gondoltam, hogy valaha lesz egy olyan állandó tagokból álló csoport, amelynek tagjai ilyen lelkesen fognak foltvarrni, mint a mai 15 éves Algyői Foltvarrók Köre. 2009-ben indítottam el egy foltvarró foglalkozást, az alapoktól indultunk néhány fővel a Tájházban. Némi kézzel varrós dolog után a varrógépek is előkerültek, és egyre bonyolultabb mintákkal, blokkokkal díszített tárgyakat készítettünk. Párnát, edényalátétet, tűtartót, táskát, füzetborítót. Ezután az első kiállítás után jött az ötlet, hogy akár lehetne nevünk is.

– Autodidakta módon meg lehet-e ezt tanulni?
– Én is úgy kezdtem. Sok-sok gyakorlással, bontással, újravarrásssal, utánaolvasással, mérgelődéssel, hogy miért nem sikerül, vagyis próbálkozással, felesleges pénzkidobással. Nagy-nagy türelemmel, alázattal bármit meg lehet tanulni önszorgalomból. A későbbiekben ezért is jártam foltvarró táborokba, ahol nem csak az oktatóktól tanulhattam, hanem a foltvarró társaktól is. Remek tanulási teret nyújt az internet is, de mégiscsak a hagyományos tanulási módot tartom a leghatékonyabbnak.

– Vannak a patchwork keretében irányzatok, divatok?
– Igen, több irányzat is van. Akadnak foltvarrók, akik csak a hagyományos blokkokat használva varrnak. Vannak, akik csak kézzel, vagy csak géppel dolgoznak. Vannak, akik a modernebb irányzatokat kedvelik, és inkább már textilművészek, semmint a hagyományos értelemben vett foltvarrók. Mások mini quilteket készítenek. Egészen elképesztő, milyen apró anyagdarabokat is össze lehet varrni. Vannak, akik hatalmas ágytakarókat, faliképeket varrnak. Olyanok is akadnak, akik csak japán anyagokat használnak – ezek kifejezetten felismerhető mintájúak és színárnyalatúak –, vagy éppen saját festett anyagaikat használják egy-egy darab elkészítéséhez. Vannak, akik újrahasznosított anyagból dolgoznak, mások pedig csakis patchwork anyagokból. Igazából mindenkit egy dolog vezérel, hogy valami szép textiltárgyat készítsen foltvarrás technikájával.

– Milyen egyéb technikákkal lehet vegyíteni, kiegészíteni?
– A foltvarrott tárgyat meg lehet bolondítani egyedi, saját festésű anyaggal, különféle batikolási eljárások segítségével, kötözéssel vagy viaszolással. Foltvarrott tárgyunk gyönyörű dísze lehet egy-egy különleges hímzés, öltésminta. Számtalan formájú, színű és méretű gyönggyel is kivarrható egy-egy textildarab. Fonallal is dekorálhatjuk vagy kiegészíthetjük az alkotásunkat. Közkedvelt alapanyag manapság a textilbőr és a parafa, amelyekkel különleges hatást érhetünk el. Lehet dekorálni stencilezve textilfestékkel, majd azt kiemelve díszítő kézi vagy gépi öltésekkel megtűzni. Készítettem már tűzzománc medállal díszített textiltáskát is.

– Mi volt a legnehezebb alkotás, amit készített és miért volt különösen nehéz?
– Amikor az új algyői iskola megépült, felkérést kaptam az akkori igazgatónőtől, Iván Zsuzsannától az igazgatói iroda hatalmas fehér falának feldíszítésére. Egy óriási faliképet kért. A mérete 200-szor 240 centiméter volt. Nehézség nem is az volt, hogy rám bízta, milyen technikával és milyen színekkel készüljön el, hanem inkább a mérete jelentett kihívást. A kép ugyan csak 240 darab anyag darabból állt, azonban ezt a hatalmas méretű képet a háztartási varrógéppel szabadgépi tűzéssel megvarrni óriási munka volt. Maga a félkész kép kirakása is nehéz volt, hiszen ekkora helyem nem igazán volt. Végül egy watercolor technikával készült szabadgépi tűzéssel díszített óriás textil faliképet készítettem. Sok évig díszítette az iroda falát. Egyik kedvenc képem pedig a magyar foltvarrás meghonosítójával készült, Dolányi Annával.

forrás: Algyői Hírmondó