Nagy megtiszteltetés ért bennünket, a Gyevi Art Kulturális Egyesület három tagját, Bakos Józsefet, Antal Jánost és Izbékiné Cseuz Gabriellát. A Birmingham Ethnic Festival Committee (Birminghami Nemzetiségi Fesztivál Bizottság) meghívásának eleget téve részt vehettünk az Amerikai Egyesült Államok Ohio állambeli Toledo városában megrendezett negyvenedik Birminghami Magyar Fesztiválon.
Toledó 20 éves testvérvárosi kapcsolatot ápol Szegeddel, míg a két megye Csongrád és Lukas megye kapcsolata 25 évre tekint vissza. Ez a meghívás a két megye kapcsolatfelvételének évfordulójával is egybeesett, ezért az ünnepségre, mint Csongrád megye kulturális delegációja érkeztünk Toledóba. A Csongrád Megyei Közgyűlés hivatalos küldöttségét dr. Zakar Péter alelnök egy személyben testesítette meg.
Az algyői Gyevi Art Kulturális Egyesület három tagjának toledói meghívása Újszászi Ilona 2013. őszi amerikai látogatásának következményeként, az ő javaslatára és az ő közvetítésével jött létre. A megvalósításban a Toledo–Szeged Bizottság, a Birmingham Nemzetiségi Fesztivál Bizottság munkatársai, élükön dr. Bálint Erzsébettel, vállalt kiemelkedő szerepet.
Bakos József (harmonika, ének) és Antal János (ének), az algyői Parlando énekegyüttes tagjai az együttes által képviselt és itthon több mint egy évtizede sikerre vitt repertoárból adtak ízelítőt harmonikára és énekhangra átszerelve, különböző helyszíneken magyar és amerikai közönség előtt. Izbékiné Cseuz Gabriella pedig foltvarrott alkotásokat és szűcshímzéseket mutatott be az érdeklődőknek. Angol nyelvtudásával pedig segítette az amerikai-magyar kommunikációt.
„A Birminghami Magyar Nemzetiségi Fesztivált, ami utazásunk legfőbb célja volt, 2014. augusztus 16-án és 17-én, szombaton és vasárnap rendezték meg. Ez olyan népünnepély, mint Magyarországon vagy bárhol a világon: a szórakozásról, evésről, ivásról és a kikapcsolódás minden formájáról szól. Azzal a különbséggel, hogy itt a magukat magyarnak vallók törekednek a magyar néphagyományoknak, kézművességnek, zenei és tánchagyományoknak, illetve – nem utolsó sorban – a magyar konyhának és étkezési szokásoknak megfelelően megszervezni a kétnapos programot – kezdte összefoglalóját Bakos József és Antal János. – Mi, a Parlando énekegyüttes tagjai, mint autentikus magyar vendégszereplők – csak egyedül mi érkeztünk az anyaországból – a két nap alatt három színpadon hat alkalommal adhattunk egy-egy órás műsort a magyar operett irodalom kiválóságainak szerzeményeiből, részben CD alapra énekelve részben harmonika kísérettel. Ezalatt, Gabi a magyar kulturális sátorban mutatta be az érdeklődőknek a népművészet egyik hagyományos díszítő technikáját, a dél-alföldi szűcshímzést. A szombati fellépések után, este, még jutott időnk, a kérésnek eleget téve, egy bográcsos gulyásleves elkészítésére is, a jelenlévők nagy megelégedésére.
„Köztudott, hogy a foltvarrás az Egyesült Államokban népművészetnek számít, ennek ellenére tudtam újat mutatni az amerikai szemeknek – folytatta az élménybeszámolót Izbékiné Cseuz Gabriella – A sok meséltem országunkról, hol található, honnan jöttünk. Fontosnak tartottam hangsúlyozni Algyőt, mint lakóhelyünket, kiemeltem a pezsgő kulturális életünket, civilszervezeteinket, tevékenykedő nyugdíjasainkat. A civil szervezeteknek nyújtott kiemelkedôen magas önkormányzati támogatást, a gyermek intézmények fontos szerepét és az ott dolgozók magas szintű szakmai munkáját.”
„Az ott tartózkodásunk több mint két hete alatt sok emberrel megismerkedtünk. Amerikaiakkal és magyarokkal, akik nagy odaadással, önzetlenül segítik a Bizottság és más civil szervezetek működését – fogalmaztak az algyôiek. – Olyan magyarokkal találkoztunk, akik leginkább az 1956-os eseményeket követően menekültek ebbe az országba, vagy a rendszerváltás után ide jöttek dolgozni. Sokan vallják magukat magyarnak, annak ellenére, hogy a nyelvtudás generációról generációra egyre jobban feledésbe merül. Ebben a két hétben nekik mi, algyőiek, az őshazát jelentettük. Az idősebb korosztálynak még mindig nagy a honvágya, több évtized távlatából is. Az általunk bemutatott értékekkel, a magyar zenével és néphagyománnyal közelebb vittük a rég elhagyott otthon melegének emlékét.”
A fesztivál előtti és utáni napokon az algyői alkotók meglátogattak több nyugdíjas napközi otthont is az Ohio államhoz tartozó Toledóban, Perrysburgben, Fremontban, Colombusban, majd a Michigan állambeli Chicagóban. Azzal az egy-egy órával, amit azokban az amerikai közösségekben töltöttek, egy kicsit színesebbé tették az unalmasnak egyébként sem mondható hétköznapjaikat. A felcsendülő pezsgő ritmusú, számukra ismeretlen magyar muzsikára, éppen úgy táncra perdültek, mint az ismerős amerikai slágerekre. A magyar hímzéseket pedig ámulattal csodálták, érdeklôdve kérdezősködtek az elkészítési módokról és a magyar hagyományokról, szokásokról. Érdemes megemlíteni, hogy jobb helyeken – mert, hogy vannak jobb és kevésbé jobb helyek – az amerikai idősek a napi foglalkozásokra nem járókerettel érkeztek, hanem terepjáróval.
„A toledói könyvtárban a hímző kör nagy várakozással fogadott bennünket. Jóska és Jancsi remekül bemelegítették a hangulatot, majd átadták a szót a népművészetnek – fogalmazott Gabriella, aki bemutatót és előadást tartott a szűcshímzésről és a magyar néphagyományokról, szokásokról. – A dél-alföldi szűcshímzés mintakincseiből készült sablonok segítségével díszítettünk vászon szatyrokat. Az amerikai hölgyek, bevallásuk szerint, még sosem készítettek ilyesmit, mint amit ezen a délutánon.”
A toledói Magyar Klubban díszvendégként jelentek meg az algyőiek. Újra megmutathatták a magyar kultúrát. Ott sor került egy kis közös éneklésre és csárdás oktatásra is. Gabriella néhány szóban bemutatta községünket, és a Gyevi Art Kulturális Egyesületet. A Csongrád Megyi Közgyűlés képviseletében jelen lévő Zakar Péter is szólt a megjelentekhez.
„Újvági Péter, a toledói magyarság kiemelkedő vezéralakja, volt megyei képviselő, közbenjárásával részt vehettünk az akkor éppen rendes ülését tartó megyei közgyűlésen, ahol bemutatott bennünket a Toledo és a megye vezetőinek, képviselőknek – idézte föl Bakos József. – Az elnök asszony köszöntött bennünket és ünnepélyes keretek között Toledo Tiszteletbeli Polgára emléklapot nyújtott át részünkre.
Fontos megemlíteni, hogy az amerikaiak minden ülésezés előtt az amerikai zászló felé fordulva, kezüket a szívükre téve eléneklik az amerikai himnuszt. Ezúttal felkértek, hogy mi is énekeljük el a magyar Himnuszt.”
A Lake Hope (Reménység tava) mellett, mely az Ohio állambeli nemzeti parkban található, évente megrendezett magyar találkozón is részt vett az algyői csapat. Rövid, de igen jó hangulatú zenés műsorukkal meglepő sikert arattak. Évente egyszer az Egyesült Államok és szinte a világ minden részéről mennek oda magyarok, többnyire értelmiségiek, emlékezni, beszélgetni, vitatkozni a magyarságot érintő aktuális dolgokról. Néhányan közülük sűrűn járnak haza, Magyarországra is.
„Utazásunk nagy hatással lett, befolyást tett a további életünkre. Minden erőnkkel igyekszünk az ott tapasztalt nyíltságot, önzetlenséget, szeretetet, elfogadást, büszkeséget megőrizni, a környezetünknek átadni – hangsúlyozták az Amerikát járt algyőiek. – Erőt ad nekünk, hogy becsüljük magyarságunkat, továbbra is őrizzük a hagyományainkat, hogy gyermekeink, unokáink is tovább tudják adni ezt a féltett kincset.”
„A toledói kapcsolatunkat igyekszünk a tőlünk telhető módon szorosan tartani. Az utazásunk szervezőjével, Bálint Erzsébettel heti kapcsolatban vagyunk az internet jóvoltából. Erzsébet járt már nálunk a nyár elején: Újszászi Ilona kalauzolásával meglátogatta az iskolánkat és a nyugdíjasainkat. Decemberben ismét Magyarországra látogat, remélem lesz lehetőségünk újra találkozni vele és az újonnan szerzett barátainkkal” – fogalmazott Bakos József. – Egyesületünk és községünk számára ez az utazás egy újabb lehetőséget, egy kaput nyitott a világra. Reméljük a későbbiekben egyesületünk többi tagjának is lehetőség nyílik megmutatni hagyományainkat, értékeinket!”
„Köszönetünket fejezzük ki Újszászi Ilonának, aki nélkül ez a projekt nem jött volna létre, Algyő Nagyközség volt polgármesterének, Herceg József úrnak, és az önkormányzati képviselőknek, a Csongrád Megyei Közgyűlésének, hogy anyagilag is támogatták az utazásunkat, a Gyevi Art Kulturális Egyesületnek – Ménesi Lajosné Jusztikának, Fábián Péternek és Kocsisné Kuk Ildikónak –, hogy mindenben segítségünkre álltak, Egyesületünk minden tagjának, hogy lelkiekben támogattak bennünket. Dr. Szabóné T. Nagy Zsófiának és Makán Ferencnének, hogy szaktudásukat és értékes hímzéseiket elvihettük, Bálint Erzsébetnek a magas színvonalú szervezésért, és a többi amerikai segítőnek, akik minden percben mellettünk voltak. Büszkék vagyunk arra, hogy ott kaptunk bemutatkozási lehetőséget, ahol az előző években nagy sikerrel szerepelt Vajda Júlia, a szegedi Nemzeti Színház opera énekese, a Molnár Dixieland Band, és a sándorfalvi Citera Zenekar, illetve még sokan mások, akik tehetségükkel sikerre vitték országunk kulturális és szellemi értékeinket” – zárta élménybeszámolóját
