Vírushelyzet gyerekszemmel

Tavasz óta szinte minden a koronavírus körül forog, erről hallani a hírekben, ezt beszélik a boltban és az utcán. Mindenki máshogy látja, mindenkinek mást jelent. Különös helyzetben vannak azonban a fiatalok és a gyerekek, hiszen az ő életüket is ugyanannyira felbolygatta ez a helyzet, mint a felnőttekét. Néhány, az Algyői kulturális intézmények a közoktatás szolgálatában című EFOP-projektben résztvevő algyőit arról kérdeztük, hogy miként élik meg a vírushelyzetet, mit érzékelnek belőle, hogyan változtak meg a mindennapjaik és mit tehetnek ők maguk azért, hogy segíthessenek családjukon és másokon.

Úgy érzem, hogy az én családom a szerencsések közé tartozik, mert a jó légkör megmaradt a Covid–19 alatt is. Az iskolában ezért jobban észlelhetők a változások, reggel hőmérés, maszkhasználat, kézfertőtlenítés, tanárok tesztelése. A maszkviselést nem annyira szeretjük, mert eléggé fullasztó tud lenni. Ami számomra a legfájóbb, hogy az ország másik végében élő rokonaimat a Covid–19 óta sokkal ritkábban látom. Amit megtehetek gyerekként az az, hogy keveset találkozok idősebb hozzátartozóimmal, és hordom a maszkot. Ebben a helyzetben én sokkal több természetes vitamint fogyasztok, próbálok többet pihenni és aludni, csak a kötelező kézilabdaedzéseimre járok el. Amivel már nagyon tele a hócipőm, hogy március óta a médiából is csak a Covid–19 folyik. Híreket emiatt már nem is nagyon szívesen nézek, inkább egy érdekes filmet választok.

Benedek 12

Amikor elkezdődött a koronavírus járvány Wuhangban, senki sem gondolta volna, hogy ez ekkora gondot okoz majd, de mégis így történt. A diákok online oktatásba kerültek, és mindenki rohant a boltba, megvásárolni az összes vécépapírt és kézfertőtlenítőt. Eleinte az emberek féltek, azután telt az idő, és ez a félelem egyre nőtt, a családok össze voltak zárva, senki sem mehetett sehova. A nyarat azonban nem befolyásolta semmi, az intézkedések nagy részét feloldották. Mikor ideért az ősz, a fertőzések görbéje igencsak felfelé hajlott.

Egy átlagos napomat eléggé befolyásolja a vírus. Reggelente igyekszem nem otthon hagyni a maszkot. Szerencsére, az órákon és az udvaron nem kell hordani. Ennek ellenére gyakrabban mosok kezet, igyekszem tartani a másfél méter távolságot, de nem akarok teljesen bezárkózni, mivel most vagyok fiatal, és nem szeretném, ha ez a járvány az egész életemet felforgatná.

Boglárka 13

Középiskolába járok, szóval az oktatás online történik. Azt vettem észre, hogy sokkal nehezebb a tanítás ilyen formában, mint a megszokott módon. Nincs motiváció, hajtóerő, ami tanulásra ösztönözne. A korlátozások miatt kevesebbet találkozhatok a nagyszüleimmel és a barátaimmal, ezért ezeket a kapcsolatokat az interneten tartom. Jelenleg csak annyit tudok tenni, hogy csendben várom ennek a kellemetlen helyzetnek a végét.

Panna 15

Ez a vírushelyzet nagyon megváltoztatta az életünket. Először is jött az online tanítás, amire a tanárok nemigen voltak felkészülve, és én sokat segítettem a számítógép és a programok használatában, mert volt már benne tapasztalatom. Minden nap ugyanúgy keltünk fel, mintha iskolába mennék, de a reggeli készülődés után a gép elé ültem. Nagyon sok feladatot kaptunk, szinte egész nap csinálni kellett. Anyával megbeszéltünk egy rendszert, hogy óránként menjek ki sétálni, mintha szünet lenne a suliban, mindennap tesiztem és eljártunk anyával futni, és délután játszani is tudtam a gépen. Volt, hogy online játszottunk a barátokkal. Elkezdtünk mindennap több vitamint szedni, teát inni, és egészséges ételeket enni. Itthon sokat takarítunk, fertőtlenítünk, a kapcsolókat és a kilincseket is gyakrabban tisztítjuk. Mamámmal és a család többi tagjával, a nagy tesóimmal nagyon ritkán találkoztam, videón hívtuk egymást, úgy beszélgettünk. A nyáron többet tudtunk együtt lenni. Sajnos ősszel újra visszajött ez a korlátozás, kicsit bezártabbnak érzem magam megint. A maszkot már annyira megszoktam, hogy sokszor kijöttem a boltból és rajtam maradt, mert nem zavart, és így nyugodtabb is voltam. Én annyit tudok tenni, hogy továbbra is gyakran mosok kezet, fertőtlenítőt is használok, és amikor muszáj, akkor itthon maradunk, csak sétálni járunk el a Tiszához, hogy feltöltődjünk egy kicsit. Remélem, hamar túl leszünk már rajta, és újra vidámak és szabadok lehetünk.

Máté 13

A médiacsoport az EFOP 3.3.2-16-2016-00349 számú, Algyői kulturális intézmények a közoktatás szolgálatában projektből végzi tevékenységét.