Törékeny az élet, de figyelnek ránk

„Szép kezdeményezés, amely immár hagyománnyá vált” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Molnár Áron polgármester az Algyői Szivárvány Óvoda nyugdíjasai számára szervezett közös vacsorát. Az óvoda vezetőjét, Ozsváth Lászlóné Valikát a pandémiás helyzet változtatásra késztette, ezért a megszokott karácsonyi ünnepség helyett kerti parti szervezésével igyekezett vidámságot, örömet szerezni a régi kolléganőknek.

A polgármester gratulált az ünnepség színvonalas megrendezéséhez, megköszönve valamennyi óvodai dolgozó áldozatos munkáját, amely az elmúlt időszakot is átölelte az emlékezetes óvodai évzárókkal együtt.

Ozsváth Lászlóné egy idézettel kezdte mondandóját, amely megható volt, hiszen azokra a kolléganőkre emlékezett, akiket az utóbbi időben vesztettünk el: „Egy pálya útja véget ér. A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll…”

Nyugodjanak békében: Paulisz Béláné nyugalmazott óvodavezető, Garajszki Andrásné, Nyírő Károlyné, Csíkos Ibolya óvónők, Gábor Józsefné dajka néni.

Az óvodai dolgozók nevében köszöntötte a vendégeket, akik közül 18-an tudtak eljönni, 3-an betegség miatt nem.

Számunkra kedves kezdeményezés, elég ritka a mai világban, hogy évről évre gondoskodnak a nyugdíjas kollégákról. Kedves kis csobogó fogadott bennünket mindjárt a bejárat mellett. Egy kisfiú és egy kislány állnak az esőben. Folyton folyik, csobog a víz, amely nyugalmat árasztott mindannyiunkra. Az óvodavezető és az óvónők megmutatták nekünk a sok változást, megújulást, ami az óvodában történt. Az udvar csodálatos, a sok-sok játék felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújt. Mindenütt a szorgos kezek munkája látszik. A gyermekkert valóságos partihelyszínné változott, színes lampionok, napernyők, feldíszített asztalok fogadtak minket. Már a bejáratnál kaptunk a kedves fiatal óvónőktől egy finom koktélt, a nyakunkba pedig virágfüzért. Ámultunk a sok szépségen. A gyönyörű ovifaluban levendulás kert árasztotta ránk illatát. A kültéri foglalkoztató a hűsölni vágyók kedvére volt berendezve, amelyet régi fotókkal díszítettek, felidézve a sok szép emléket, néhány kedves történet mindenkinek eszébe jutott. Az újabb meglepetés az ízletes vacsora volt, amelyet finom málnahabos sütemény koronázott meg. Ajándékkal is készültek számunkra, emlékül egy szépen feldíszített kiskanalat és egy szál rózsát kaptunk.

Szavakkal nehéz leírni ezt a csodálatos együttlétet. Mi, nyugdíjasok több hónapig táplálkozunk az eltöltött kellemes délután emlékeiből.

Köszönjük, hogy mindig ilyen szívesen fogadnak! Mindenkinek jó egészséget kívánunk a jövő évi találkozás reményében!

A nyugdíjas óvó nénik, dajka nénik nevében: Bai Istvánné