Plébánosunk most már valóban a plébánosunk

Fazakas Attila atya már hat éve végzi szolgálatát községünkben, azonban Dr. Kiss-Rigó László, szeged-csanádi püspök 2020. december elsejétől nevezte ki az algyői Szent Anna Plébánia plébánosává. Legfőbb ideje, hogy kicsit közelebbről is megismerjük lelkipásztorunkat.

– Mikor döntött úgy, hogy a papi hivatást választja? Miből gondolta, hogy ez lesz az útja?

– A papi hivatás választása az egy olyan folyamat része, amelynek a végén az ember kimondja az igent az isteni meghívásra. Ennek kialakulásban nagyon sokat jelentett a családom vallásos háttere mind anyai, mind apai ágon. Illetve az, hogy gyerekként, fiatalként a helyi közösségi életben részt vettem. Ebben a folyamatban legfontosabb talán, amit ki tudnék emelni a nagyon korán elkezdett ministrálás, az oltár körüli szolgálat, ami körülbelül 5 évesen valósult meg az én életemben. Nyilván ezután az élet meg a Jóisten hozza magával, hogy vallásos gimnáziumba jártam Gyulafehérváron, majd utána döntöttem úgy, hogy a teológiát és a papi hivatást szeretném az életemben vállalni. A teológia elvégzése 6 év. Ez a 6 év arra szolgál, hogy az ember megvizsgálja magát, hogy ez-e az ő útja, tényleg ezt szeretné-e csinálni. Nyilván ez idő alatt el tudjuk dönteni, hogy tényleg a papi hivatásnak szeretnénk-e szentelni magunkat vagy esetleg ez nem a saját utunk lesz. Nagyon sok lelki program van, évi és havi lelkigyakorlatok, lelki hétvégék, amelyek segítenek a döntés megszületésében.

– Algyő előtt hol tevékenykedett? Sok helyen megfordult?

– A kispapi létünk azt is jelentette, hogy úgynevezett pasztorális hétvégéken, ami minden félévben más-más plébánián zajló hétvége volt, megismertük az adott plébániákat. Minden nyáron két hetet egy másik plébánián töltöttünk. Majd a diakónuszszentelés után, ami az egyházi rend első lépcsőfoka, fél évet, mint diakónusi gyakorlatot Mezőtúr töltöttem. Utána a segédlelkészi helyeim Békéscsaba és Gyula voltak. Ezt követően Orosházára helyeztek plébánosnak. Ekkor hozzám tartozott még Székkutas és Szentetornya is. Ezt követően kerültem Szegedre kórházlelkésznek a Móravárosi Plébániához, majd 2014. április 1-jén jöttem Algyőre.

– Hogyan érintette, hogy Algyőt is rábízták? Mégiscsak egy kis település.

– Úgy gondolom, hogy az algyői létem nem azon múlik, hogy kis vagy nagy településen van-e az ember. Kis vagy nagy hely attól függ, hogy mennyit dolgozunk. Azon múlik, hogy mennyire tesszük a kis helyet naggyá vagy a nagy helyet kicsivé, ez mind a munkák gyümölcsétől függ. Nagyon szeretek Algyőn lenni, a lelkipásztorkodásnak ez egy nagyon más szegmense.

– Mi a legnehezebb a munkájában, illetve mit szeret benne a legjobban csinálni?

– Minden hivatásnak vannak árnyoldalai, amit nehezebben végzünk. Eddigi pályám talán legnehezebb feladata az volt, amikor kórházlelkészként koraszülött gyerekeket kereszteltem, és egy ilyen esetnél egy apróságot körülbelül 30 nap után nekem kellett eltemetnem is. Ezek borzasztóan nehéz dolgok. Ahogyan betegágynál megállni vagy temetésen helytállni, ezek mind magával rántják az embert és mélyen megérintik. A másik oldalon áll azonban egy esküvő, egy keresztelő, akár egy olyan szent gyónás vagy lelki beszélgetés, amikor érzem, hogy tudtam segíteni és visszavezetni az embertársamat a jó útra. Ez pedig mind pozitív hatással töltötte el a hivatásomat.

– Mi a célja azzal, hogy egész életét egy hivatásnak szenteli?

– A hivatást általában egy életen át végezzük, és minden hivatásnak megvan a célja. Az enyém az, hogy vagy visszavezessem az embereket Isten útjára, vagy segítsek nekik azon maradni. Ahogy szoktam mondani az üdvösség útján, a Jóisten felé tartó úton vezetni őket a lelki táplálék, a szentmisék, a szentségek kiszolgáltatásával.

– Szabadidejében mit szokott csinálni?

– Szabadidőm egyre kevesebb van. Annak ellenére, hogy minden lelkipásztornak évi egy hónapot ír elő a kánonjog, illetve heti egy szabadnapot, ezt a 30 napot nem sikerül mindig abszolválni. Szabadidőmben próbálok a pihenésre, a sportolásra koncentrálni. Teniszezek, pingpongozok és tollasozok. Most már elkezdtem futni is, ezzel a végleteket kicsit leküzdöm. Fontos regenerálódni testiekben és lelkiekben, hogy az utána következő hat napon tudjam a hivatásomat rendesen végezni. Mi, lelkipásztorok kicsit fordított életet élünk, amikor más nem dolgozik, mi akkor végezzük a munkánkat és amikor más dolgozik, mi akkor tudunk kicsit pihenni.

forrás: Algyői Hírmondó