A „Kovács Antal Alapítvány, felesége Vitéz Berta emlékére” kuratórium tagjai fájdalommal tudatják mindazokkal, akik ismerték, szerették és tisztelték, hogy Kovács Antal – mindannyiunk Tóni bácsija – 2014. július 8-án, életének 86. évében távozott közülünk.
Kovács Antal – Tóni bácsi – 1928. szeptember 12-én született Szegeden, algyői földműves szülők, Czirok Etelka és Kovács János gyermekeként. Hárman voltak testvérek.
Az 1930-as években járt Algyőn elemi iskolába, ahová nehezen jutott be, mert nem volt még 6 éves. Hálával gondolt Moldvai Simon igazgatóra, aki bejegyezte az első osztályosok névsorába. Negyedik elemistaként ismerte meg Horváth Ferenc tanító urat, a nagy műveltségű, fegyelmet követelő, gyermekszerető pedagógust, aki elindította őt az értelmiségi pálya felé. 1942-ben végzett a szegedi Madách polgári iskolában. Nem volt még 14 éves, amikor felvették a Szegedi Líceum és Tanítóképzőbe. Itt 1948-ban jeles átlaggal népiskolai tanító diplomát szerzett. Második diplomáját, a matematika-fizika szakos tanárit a budapesti Pedagógiai Fôiskolán szerezte meg, ahol Öveges József professzortól tanulhatta meg nemcsak a fizika csínját-bínját, hanem az élénk, az idő előrehaladásával sem lanyhuló érdeklődést a szakmája iránt. „Kistanító bácsiként” már 16 éves korában órákat tartott az algyői iskolában. 45 esztendőn át aktívan tevékenykedett a pedagógus pályán. 1949-1959 között az akkori kultuszminisztérium megbízottjaként, tanfelügyelôként látogatta az iskolákat, majd Orosházán volt iskolaigazgató és osztályfőnöki szakfelügyelő Csongrád megyében. 10 év után tért vissza szülőfalujába, Algyőre, ahol 35 éven át tanított matematikát és fizikát.
Felesége, Vitéz Bertuska német-orosz nyelvszakos tanárnő, 1960-ban került Sopronból Algyőre. Egy tantestületben dolgoztak, bár nem egy épületben tanítottak – mégis öt éve kellett ahhoz, hogy a tanár úr megszólítsa!
1993. június 30-án vonult nyugdíjba. 1998-ban, a hetvenedik születésnapján, szakmai tevékenysége elismeréséül Arany-diplomát kapott. Ugyanebben az évben Algyő Nagyközség önkormányzata elsők között Algyő Községért kitüntetést adományozott a tanár úrnak. 10 évvel később – pedagógus nap alkalmából – a Szegedi Tudományegyetem rektora gyémántoklevéllel ismerte el eddigi munkáját.
2009-ben hozta létre magánalapítványát – a meg nem született gyermekei és Bertuska előtt tisztelegve –, amely a „Kovács Antal Alapítvány, felesége Vitéz Berta emlékére” nevet kapta. A tanár úr azzal a céllal hozta létre alapítványát, hogy támogassa az algyői diákok tanulmányi versenyeken, pályázatokon való indulását, jutalmazását főleg a matematikához és a természettudományos tantárgyakhoz kapcsolódóan. Mindig féltő gonddal örködött azon, hogy az alapítvány kitűzött, magasztos céljai megvalósuljanak, és a diákok érezhessék a munkájuk, eredményeik elismerését.
Komolyan foglalkozott – a számok mellett – az írással is: verset is írt például Vers Janus Pannonius emlékére: Demokrácia Hunniában címmel;
az 1948-ban diplomamunkaként összeállított kismonográfiáját 2002-ben adta ki az algyői önkormányzat Szülőfalum, Algyő címmel; szépirodalmi jellegű írásai – a Születésem története és A dózni – magánkiadásban jelent meg; 2007-ben (majd 2010-ben) az Egy kis matematika – Játék a számokkal című könyve látott napvilágot.
Hitvallása: A pedagógus munkájának aranyszabálya, hogy „mindig úgy kell, ahogy lehet”, miközben a diákot „játszani is engedd”!
Fájó szívvel búcsúzunk Kovács Antaltól és emlékét mély és maradandó tisztelettel őrizzük.
A Kuratórium tagjai
„Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a Kovács Antal Alapítvány szervezésében az iskolánk egykori tanárával, Tóni bácsival ismerkedhettünk meg. Megmutatta ügyességét, és elképesztô számolásával elkápráztatott minket. A gyerekek úgy figyeltek, mint még soha, hogy hátha elleshetnek valami furfangosságot tőle. Feladatokat oldottunk meg együtt, mesélt nekünk az új, kidolgozott szorzási módszeréről. Megtapasztalhattuk, hogy Tóni bácsival még a számológépeink sem vehetik fel a versenyt. Csodálatos volt a matematika világában a vele való barangolás. Azt hiszem, Tóni bácsinak is nagy örömet szerzett, hogy újra (még ha rövid időre is) visszatérhetett a diákok közé” – írta Kertész Tekla 6.b osztályos tanuló 2012-ben.
