Hadár Attila: mielőtt baj történne

Huszonnégy NB I-es mérkőzéssel a háta mögött abbahagyta az aktív labdarúgást a Vác, a Stadler, a Makó, az Orosháza és legutoljára az Algyő támadója, Hadár Attila (36), aki ezután ifiedző és technikai vezető lesz.

Harminchat évesen még többen is úgy gondolják, állják a versenyt a fiatalokkal, képesek megnyerni ellenük a párharcokat a futballpályákon. Mindez persze alkat és edzettség kérdése is, ám akadnak olyanok, akik ismerik a korlátaikat, és mielőtt bármilyen komolyabb baj (sérülés) történne, eldöntik, hogy befejezik az aktív futballt. Ilyen Hadár Attila, akinek a megyei I. osztályú szezonvég egyben a búcsút is jelentette 36 évesen.

– Már a télen eldöntöttem, hogy abbahagyom. Nem volt komoly műtétem az egész pályafutásom alatt, de éppen ez is motivált a döntésben: ha már eddig nem, akkor ezután se történjen meg. Takács Zoltánnal megállapodtam, hogy maradok az ifjúsági csapat edzője, mellette pedig technikai vezető leszek – érvelt Hadár.

A támadó megfordult többfelé – a megyén kívül is.

– A pályafutásomból Makón töltöttem el a legtöbbet, hét évet. Óriási sikerek, barátok, jó csapat, jó edzők – röviden így jellemezném ezt a két negyedik hellyel és egy bronzéremmel teli időszakot. Az NB I-ben 24 mérkőzésen szerepeltem a Stadler és a Vác színeiben, ezeken három gólt szereztem. Orosházára Pásztor József hívott, az a két év is emlékezetes. 2010 telén a Volánba igazoltam, ám lágyéksérülés miatt fél évet kihagytam. Sokat köszönhetek Buchholcz Gábornak, aki bízott bennem, majd 2011 nyarán jöttem Algyőre, még a megyei II. osztályba.

Támogatták az edzői ambícióimat, így nem volt kérdés, hogy ebben a csapatban és ebben a csodálatos létesítményben fejezem be. Takács Zolival az alapoktól kezdtük el a klub építését úgy, hogy szinte házról házra járva szedtük össze az ificsapatot. Nem bántam meg semmit, sőt szinte mindent a futballnak köszönhetek. A szüleim szerencsére mindenben támogattak, kiálltak mellettem. A pályafutásom így alakult: a tehetségem megvolt, éltem vele, édesapám pedig megtanított elég sok mindenre – mondta Hadár.

A magyar futball problémáját immár kívülről látja az egykori NB I-es játékos. De vajon hogyan lehet megszerettetni mondjuk a futballt a kényelmes generációkkal?

– A legfontosabb, hogy edzésre járjanak. A 21. században sok minden elvonja őket a sporttól, így a labdarúgástól is. Annak idején reggeltől estig játszottunk, bicikliztünk a szegedi Szabadság téren és környékén. Hogy tudom őket rávenni a munkára? Valamilyen szinten tisztában vannak a múltammal, ez azért számít, illetve baráti a viszonyunk. Tegeződünk, de nem ezen múlik az egymás iránti tisztelet – vélte végül Hadár.