Gyerekkatonák a military táborban

Egy hétig próbálhatták ki a fiatalok a katonaélet minden szépségét és keservét az Algyői Szabadidőközpontban.

– Figyelem, rangidős! Mit kell ilyenkor mondani? – mászott be Csiszer István szakaszparancsnok az Algyői Szabadidőközpont katonai sátrába. – Fel, vigyázz, elöljáró! – hangzott egyszerre tizenöt fiatal szájából a válasz. A szabadidőparkban egyhetes military tábort rendeztek olyan fiataloknak, akik érdeklődnek a katonaélet iránt. A táborban a résztvevők semmilyen elektronikus eszközt nem használhattak, a telefonálás is csak az utolsó napon volt lehetséges.

– Otthon hagytam a mobilomat, és egyáltalán nem hiányzott a számítógép sem. Csak néhány közeli barátomnak mondtam el, hogy egy hétig minden formában elérhetetlen leszek – magyarázta Krizsán Lajos. A 15 éves kisteleki fiú önszántából próbálta ki a katonaéletet. – Hivatásos katona szeretnék lenni. Most ballagtam, a középiskolát a szentesi Zsoldos Ferenc középiskola katonai osztályában kezdem. Ez a tábor jó felkészülés volt az iskolára – mondta vigyázzállásban a fiú. Amikor mondtuk neki, hogy nem muszáj végig ebben a mozdulatban beszélnie, elmosolyodott, és lazább testtartásra váltott. Csiszer István szakaszparancsnok az 5 nap alatt valóban beléjük nevelte a katonás fegyelmet.

A játék fegyverek mellett a szabadidőközpont gyepén számos igazi katonai teherautót, tankot és egy harci repülőt is testközelből megcsodálhattak a kiskatonák. A szakasz Csiszer István vezetésével lapunk előtt is számot adott a tábor ideje alatt elsajátított tudásból: vezényszóra kúsztak-másztak, hátráltak, tisztelegtek, és céloztak fegyvereikkel. A tábor olyan jól sikerült, hogy a szervezők jövőre újra megrendezik.

A tizenöt militarista az éjszakákat egyetlen nagy katonai sátorban töltötte tábori matracokon. Igazi katonaélet uralkodott az ágyak mellett: szinte mindenütt megkezdett vagy kibontatlan sertésmájkonzervet láttunk. – Nem volt zavaró egy sátorban aludni a többiekkel, osztálykiránduláshoz hasonlított. Legjobban az erdőben való gyakorlatozás tetszett. A csapatban két lány is volt, akik semmivel sem gyengébbek a fiúknál. A nőknek is van helyük a seregben – mondta.

A military tábor egyik legfiatalabb résztvevője a 12 esztendős hódmezővásárhelyi Tóth Csaba volt, akit a szakaszparancsnok „Válaszoljon őszintén, ne mondjon semmit" felszólítással bocsátott rendelkezésünkre. A szőke hajú kisfiú a tábor végére az őrvezető pozícióig küzdötte fel magát. – Nekem is az erdei harc volt a kedvencem. Mentünk a bokrok között, amikor a vezetőink eldobtak egy fadarabot. Ekkor a játékfegyverünkkel a hang irányába kellett céloznunk. Egyedül az éjszakai riadóval volt baj. A szakaszvezető szinte minden este álmunkból riasztott fel minket. Nevelőapám hivatásos katona volt, megtetszett nekem ez az élet. A terepszínű öltözetünket magunknak kellett hozni: van, ami a nevelőapámé volt, a zöld ing pedig a tatámé – mesélte.