Építészetkritika: az algyői Fehér Ignác Általános Iskola

Tudom én, hogy az olvasó szereti a vérszagot, jó, jó az a dicsérő simogatás, de azért előbb kapja fel a fejét, ha a kritikus odamondogat. A méltatás nem annyira fotogén, ezért aztán időről időre önvizsgálatot is tartok: vajon jól választok-e, ha csak színvonalas és színvonalasabb épületeket kenegetek folyamatosan hájjal?

Mert színvonalasra most is színvonalas következik, ráadásul a maga iskolaminőségében az algyői általános iskola legalább annyira összetetten jelentős, mint soktételű uszoda-fürdőépülettömbként a kecskeméti. (Élmény, fürdő) A magyar építészek körében az iskolák amúgy is szerelemgyerekeknek számítanak (ahogy a borászatok és a templomok is), és nemcsak a vonzási indexük magasabb az átlagosnál, de éppen ez az a „nem túl kicsi, nem túl nagy” középületméret, amelyben a magyarok jól is teljesítenek.

Persze jó és jó között is rengeteg az árnyalat: vannak az emlékezetesen karakteresek és a sorba okosan belesimulók, helyi értéken realisták (amelyek a körülményekhez képest, esetleg dacára tudnak a kevésből többet kihozni), aztán persze a fantaszták is (akik a környezettől elütve képesek valamilyen saját bejáratú egyediséget létrehozni). Az előbbiben szimpatikus a lehetőségek és a „hol vagyunk?” józan tudomásulvétele (de éppen emiatt lelkesedni már nehéz értük), az utóbbi képes ugyan kamaszos hevületekbe kergetni, viszont rögtön tudjuk, hogy mi lesz a sivatagban kihajtó csemeték sorsa.

Az algyői iskola azonban nemcsak a szokásos szerencsés(ebb) csillagzat alatt született, hanem olyan, mintha egy, a saját nyűgeinktől mentes, alternatív jelenből érkezett volna. Ez is ismerős szitu, mióta a nagy öregek és a nagy középkorúak mellett lassan szóhoz jutnak a legfiatalabbak is. Az algyői csapatot [a Pécsépterv Stúdió tervezőit: Köves Andrást, Bokor Csillát, Lukáts Istvánt és Rádóczy (f) Lászlót] viszont lefiatalozni sem lehet, hiszen javában harmincasok-negyvenesek.

Kissé naiv módon nem tudok tehát másra gondolni, mint az előzetes tervpályázat üdvös hatásaira: a) igazi pályázat volt, komoly tervekkel és rostálással, b) nem neveket, kapcsolatokat értékeltek, hanem az nyert, amit a szakemberek valós szempontok alapján a legjobbnak ítéltek, és nem az, ami ilyenkor gyakran a regnáló polgármesternek legjobban tetszik, c) az viszont a tervek szerint épült meg és nem a beruházó kénye-kedve szerint.

Olyan ez az iskola a messziről érkezőnek, mit egy káprázat. Ezen a széles síkságon már messziről feltűnik, de amíg végre mellé érünk, minden oldalról más és jelentős képét mutatja. Hátul park és kiterjedt sportpálya ad távlatot neki, oldalról az oktatói tömbök egészen más, fehérrel keretezett dobozai kapnak hangsúlyt, és a főbejárat előtti hatalmas térre csak ezután érkezünk meg.

Kevés ilyen hangsúlyos és hatásos rálátással találkoztam az utóbbi időkben: a magas éggel keretezve az iskola szinte a síksághoz tapad, de ebben a horizontális hangsúlyban semmi földhözragadtság nincs, inkább valami derűs nyugalom. Jobbról a sportcsarnok tömbje kissé felmagasodik, így délután a fény is átjárja, mellette pedig faszínű és fehér oszlop- és ablaksor: ritmusosan illeszkedik mellé minden. Modernsége nem dicsekvő, nem harsány, inkább magától értetődően kedélyes. Jobbra tőle a szintén friss építésű Borbála fürdő, ahol véget ér az a sétánytengely, amely a faluháztól húzódik idáig – ezzel a koncentrálással és világos szerkesztettséggel az iskola egy teljes településrész új központjává válhatott.

Kétségtelen, hogy magasan kezdtem, tehát nehéz is lesz fokozni, de nem csak a szokásos sorminta lesz ide, a végére, hogy a lényeg belül van. Mert ami kívülről csak imponáló formának látszik, az belül világos tagolássá válik. Ahol szintekkel, színekkel, erős karakterekkel különül el egymástól alsó és felső tagozat, oktatási, illetve sportszárny, a zárt és nyitott részek, és mindez olyan lazán van felfűzve az aulára, hogy annál csak az ottani tetővilágítók derűs fénypöttyei maradnak emlékezetesebbek. Az iskola választott ökokarakterétől a funkcionális formákig és a méretes kerékpártárolóig minden azt a könnyed pontosságot sugallja, amelyet nagyon szeretnénk a szebb jövő, az előttünk álló évtizedek karakterének tudni.

És legvégül azért némi rögvalóság is: amikor a jómódú algyői önkormányzat eltervezte ezt a központi iskolaépületet, aligha gondolták, hogy hamarosan az államhoz kerül. Tavaly a katolikus egyháznak kellett kis híján felajánlaniuk, hogy végül a szülők szavazása ügydöntsön – januártól aztán állami fenntartásba került.