Tóth János, aki 1914. április 13-án született, mindennapi szólása: "Gyerökeim már a 101-et taposom. Már két nulla van a nevem mögött."
A falu legidősebb emberét Herczeg József polgármester is köszöntötte a születésnapja előtt két nappal. Ajándékul a virágok és ajándékkosár mellé adta át az Orbán Viktor miniszterelnök által aláírt emléklapot. Azóta is minden nap megnézi. Háziorvosa, Dr. Tóth Mária is meglátogatta, és születésnapján a család apraja-nagyja is részese volt a jeles alkalomnak.
Öt generáció egymás mellett: apa (100), lánya (69), lányának a lánya (48), unokájának a lánya (28) és annak a lánya (3). A fél évestől a száz évesig minden korosztály kivette részét a tortaevésből, amit köszönünk Vámos Zolinak.
Nagyon szeret mesélni Tóth János. A régi történetekből ki sem fogy! Ezek között híres a Gyapjas János és Széchenyi Paula története. Vasutasként dolgozott. 26 évesen Kopáncson kezdett, majd az algyői állomáson váltókezelő, raktáros, 1968-ig.
A vőfélykedés: a történet, hogy három generációt kísért oltár elé Tápén: 1934-ben, 1957-ben, 1970-ben. Én meg arra emlékszem, milyen jót játszottunk a sok szalaggal, amit ajándékba kapott. A híres vőfélybot már az algyői Tájházban van.
A tejhordás is ilyen nevezetes történet: még a Délmagyarország egykori főszerkesztőjének is hordta a tejet.
Sok mese szól a szegedi piacokról, helyekről, árusokról...
"Fiaim! 1906 óta a Tóthok birtoka ez a ház" – mondja körbenézve. –
"Ekkor költöztek Algyőre öregapámék."
Az Alkotóházas történet a bemutatkozó kisfilmen meglátható... Ha átadom valaki üzenetét, hogy üdvözli és jó egészséget kíván, felragyog a nagyapám, Tóth János szeme: mosolyog, nevet egyet, (biztos valami történet húzódik a háttérben) és annyit mond:
"Nagyon köszönöm. Hát, emlékszem mikor ....", és már kezdődik is az újabb sztori...