A születésnapos Faluház története hosszú időre nyúlik vissza

Az idén 30 éves Faluház a közösségi élet központja a településen. A három évtized alatt számtalan programnak, élménynek és közösségi eseménynek adott otthon. A kezdetekre talán már nem sokan emlékeznek, de Némethné Vida Zsuzsannával megpróbáltuk feleleveníteni az indulást.

A település életében változást a rendszerváltás jelentett, amely felszínre hozta azokat a gondolatokat, amelyek a Szegedtől való elszakadás lehetőségét vetítették előre – mesélte Vida Zsuzsanna. Az új, mozgalmas közösségi élethez a régi kultúrház már kicsi volt, nem beszélve arról, hogy csoportok, közösségek alakultak, falufórumok szerveződtek. Szükség volt egy minden szempontból megfelelő épület létrehozása. Az akkori faluvezetésnek és a lakosság akaratának szép példája lett a Faluház megépítése. Az épület egyben helyszíne lett a függetlenségi gondolatok kicserélésének és majdan sikeressé válásának is.

– Hogyan vágtak neki a megvalósításnak?
– 1990 végén megalakult az Algyői Faluház Alapítvány 13 személy részvételével: Borbély János, Bakos József, Juhász Sándor, Herczeg Gáspárné, Dénes István, Bera Sándor, Kothencz Gyula, Tari Erzsébet, Molnár Balázs, Piri József, Karsai László, Terhes László és Major József tagokkal. Az alapítvány kuratóriumának elnöke Pintér Gábor, tagjai pedig Csúri Sándor és én voltunk. A Faluház tervét a Tér és Forma csapata készítette. Az építkezés tervezett befejezésének időpontja 1992 decembere volt. A kivitelezés végösszege 43 millió forintra rúgott. A történések szempontjából nagy jelentőséggel bírt, hogy 1991. december 20-án megjelent az Algyői Hírmondó, amelynek Piri József volt a kiadója, felelős szerkesztője pedig jómagam. A szerkesztőbizottság a könyvtárban működött. Tagja volt Bakos András, Bakosné Fekete Mária, Borbély János, Hegyes András, Karsai Lászlóné, Rapcsák Lotti, Karsai Mariann, Simon Pál és Szél József.

– Hogyan ment a munka?
– Az már világosan látszott, hogy az építkezés nem fejeződött be a megadott határidőre. Ennek pénzügyi okai és kivitelező problémák voltak. Még 1994. elején sem tudta senki megmondani, mikor vehetjük birtokba az épületet. Közben Eke József, a Kultúrház igazgatója nyugdíjba ment, az igazgatói teendőket és az új épület beindításának feladatát rám bízták. Nem volt könnyű döntés 24 év után megválni a könyvtártól, ahol addig dolgoztam. Innentől kezdve felgyorsultak az események. Piri József hathatós képviselői munkájának köszönhetően Szeged biztosította a befejezéshez szükséges anyagiakat. Fontos megemlíteni azt is, hogy a berendezéshez és a megnyitó ünnepség lebonyolításához jelentős összeggel járultak hozzá az itt tevékenykedő üzemek és az algyői lakosok. Így jutottunk el 1994. áprilisának utolsó hétvégéjéhez, amikor meghívhattuk a falu lakóit az ünnepélyes átadásra. Később ez a nap maradt a Falunap időpontja.

– Milyen volt az átadás napja?
– Különleges érzés visszaemlékezni erre a napra. Merem állítani, azt sem tudtuk, mit csinálunk. Özönlöttek az emberek a nagyteremben a színpadon folytak az előadások volt néptánc, szalontánc, iskolai és óvodai bemutatók, operett gála, mazsorettesek, Dollár Boys, vetélkedők. Kipirult arcok és csillogó szemek a sokasága a tűzijátékon. És mindez nem volt elég. Hajnalban csőtörés miatt a parkolóban szökőkút is volt. Amire még szívesen emlékszem vissza az az, hogy beindultak a gyerektáborok. A mai napig szeretettel gondolok a gyerekekre. Bár közülük már sokat meg sem ismernék.

– Hogyan zajlott az élet a Faluház első időszakában?
– Öröm volt, hogy meghívást kaptunk a szomszédolókra így sok településen bemutatkozhattunk és sokan látogattak el hozzánk is. A házat nagyon hamar megszerették az algyőiek, szívesen mutatták be idelátogató ismerősöknek, rokonoknak. Bár a későbbiekben kiderült, hogy a megtervezett második ütem már nem készül el. Így mindig problémát okozott, az öltözők hiánya, a mozgáskorlátozottak nem megfelelő kiszolgálása. A vendéglátás főzés és tálalás része is nehezen volt megoldható. Nem készült raktárhelyiség, ez pedig sok energiát vett el, hogy rendben tartsuk a házat. Összességében azért elmondható, hogy a kilencvenes évek csodálatos, mozgalmas és visszahozhatatlan pezsgést hozott a településünk életébe, amely elvezetett Algyő önállóvá válásához és saját felelős döntéseihez.

Rengeteg minden fért bele az elmúlt 30 évbe, hiszen nemcsak az ünnepek alkalmával, hanem szinte a hét összes napján kicsik és nagyok is megtalálhatják a számukra megfelelő programokat a Faluház falain belül és kívül. Bár a beszélgetésből is látszik, hogy nem volt zökkenőmentes az indulás, megérte a befektetés. Hálásak lehetnek a tősgyökeres algyőiek és a gyüttmöntek is azoknak a bátor és vállalkozószellemű lakosoknak, akik belevágtak egy ilyen hatalmas projekt megvalósításába, amely nemcsak egy kultúrközpontot jelentett, hanem annak az útnak a kitaposását is, amellyel a település önállóvá tudott válni.

forrás: Algyői Hírmondó