Zenés kabaréműsor nevettette meg az algyői közönséget

Teltház előtt játszotta Vörös Edit, Teremi Trixi, Szirtes Gábor és Csere László az Asszonykám adj egy kis kimenőt! című darabot. Az előadás egy operett betétekkel tűzdelt kabaréműsor volt, amellyel két felvonáson keresztül örvendeztették meg a közönséget. A műsor előtt Teremi Trixi színművésznőt és Csere Lászlót, a Rátonyi Róbert Színház társulatának tagjait kérdeztük a darabról.

Hogyan mutatnák be röviden ezt a darabot?

Ez egy szerkesztett műsor, nem konkrétan színdarab. A Rátonyi Róbert Színháznak többnyire zenés előadásai vannak, általában nagy operetteket állítunk színpadra. Ez a mostani darab egy különleges színfoltja a társulatnak, amely inkább egy szerkesztett program. A féri-női viszonyokat szerettük volna kiemelni és ehhez a témához válogattunk össze zeneszámokat. Hangulati számokat próbáltunk összepasszítani kis prózai jelenetekkel. Az első rész inkább a filmzenék világába röpít el, a második pedig operett slágereket vonultat fel. – mesélte Teremi Trixi.

Milyen karaktereket állítanak színpadra? Mindenkinek megvan a kedvence?

A zenés műfajon belül vannak karakterek, amik hangi adottság kérdései. A szoprán az általában primadonna például. Az ő magas hangterjedelmét egy tenor hangfekvésű énekes nem tudná előadni.  Tulajdonképpen inkább a zeneszám határozza meg a karakterét. – magyarázta Csere László.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a darab próbálása közben?

Ez az előadás már nagyon régóta megy, már nem is emlékszem, hogy mikor mutattuk be először. – gondolkodott a művésznő. - Az biztos, hogy a próbák mindig vidám hangulatban teltek. Szeretünk együtt dolgozni és nagyon sok régi emlék fűződik ezekhez a dalokhoz. Sokat turnéztunk már együtt és számtalan közös történetünk van, amelyre szívesen emlékezünk vissza. Voltunk Japánban és Kínában is ezzel a darabbal például, rengeteg az élmény és az emlék.

Volt-e már olyan helyzet, hogy valami váratlan történt az előadás közben?

Hogyne, persze! – nevetnek mind a ketten. Imádjuk a spontán dolgokat és a rögtönzéseket. Általában a gyorsöltözés szokott váratlan helyzeteket teremteni. Jó-e még a jelmez, azt hoztam-e, amit kell és sorolhatnánk. Természetesen van, hogy betegség szól közbe, amit ugye nem tudunk előre tervezni. Meg kell tanulnunk kezelni ezeket a helyzeteket is. Azért a rutinnak és a tapasztalatnak köszönhetően, ezeket a dolgokat a közönség nem szokta észrevenni.

Van-e valami titkos rituáléjuk a színpadon?

Vannak összekacsintások, persze. Hiába énekeljük ezeket a dalokat évek óta, előfordul, hogy egyszerűen kimegy a szöveg a fejünkből. A csillagok máshogy állnak éppen és ez elvonja a figyelmünket. Volt már erre nem egy példa, de akkor próbáljuk kisegíteni a másikat. Ezen aztán természetesen megy a visszafojtott nevetés, ha nem úgy sült el a dolog, ahogy kellett volna. Ezek helyes, jópofa dolgok, de szerencsére már a másik pillantásából tudjuk, hogy mi zajlik éppen. Ez a mi játékunk. – mondta Teremi Trixi. Lacival mi nagyon hamar partnerek lettünk, az első egyik ilyen közös akciónk volt, amikor az Operett Színházban mutattuk be a Zsákbamacska című darabot, én azzal kezdtem ott a pályafutásomat. Annyira jól sikerült a darab, hogy Vitrai Tamás egy szilveszteri műsorba meg is hívott bennünket. Laci egy zsákból húzott engem elő, voltam körülbelül 20 kiló vaságyastól, dobált, pörgetett, mindent, ahogy kell, nagy show volt. Na ezt például ma már nem csináljuk, csak elmutogatjuk. – nevetett. Volt olyan előadásunk is, amikor a szoknyám adott darabját egy adott pillanatban Lacinak le kellett tépnie rólam, nahát az a szoknya minden előadás után varrva volt, mert sose ott fogta meg, ahol kellett és sosem akkor.

Számít-e, hogy mekkora közönség előtt szerepelnek?

Teljesen mindegy, hiszen az ember mindig meg akar felelni. Tetszeni akar a közönségnek. Minket ez éltet. Ha három ember néz minket, akkor nekik ugyanannyi joguk van egy teljesértékű produkciót kapni. Egyébként hangulatosabb és családiasabb kisebb közönség előtt játszani. – mondta Csere László.

A darabnak nagy sikere volt Algyőn is. A közönség nevetésétől volt hangos a Faluház. A nagyérdemű, a színművészek és a szervezők is elégedettek lehettek a programmal.

forrás: Algyői Hirmondó